2025. Virágvasárnap

„Tegnap veled temetkeztem el Krisztus, veled ébredek ma a feltámadóval. Tegnap veled fölfeszíttettem, dicsőíts meg engem is Üdvözítőm a te országodban.”

A mai vasárnapra rendelt apostol és evangélium elolvasható a Metropólia honlapján.

Az elmélkedés meghallgatható egyházközségünk youtube csatornáján.

Kedves Testvérek!
Jézus bevonulása Jeruzsálembe – Virágvasárnap – szorosan összefügg, összekapcsolódik Lázár szombatjával, vagyis a tegnapi napnak az evangéliumi szakaszával, ami a mai részt közvetlenül megelőzi. Úgyhogy egy komoly házi feladat mindenki számára az, hogy ezt a gyönyörű evangéliumot elolvassuk. János evangéliumának 11. fejezetének a része. Nem egy rövid evangélium, de hagyományos egyházközségekben, régi temetési szertartásoknál, ahol még háztól temettek, vagy a ravatalozótól nagyobb távolságra volt a sír, akkor ez az evangélium volt az úgynevezett egyik letéti evangélium. Hiszen kézzel vitte a koporsót négy hozzátartozó, és egy kicsit megálltak pihenni, és négy feltámadási evangéliumot olvasott ekkor a pap, és az egyik ez a Lázár evangéliuma volt. Megdöbbentően gyönyörű evangéliumi rész. Én most a házi feladat elvégzésében bízva ennek a motívumairól szeretnék beszélni.

Ebben az evangéliumban János megemlíti azt, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, vagyis a barátai voltak. János a szeretett tanítvány – aki talán a negyedik közvetlenebb barátja volt Jézusnak – jegyzi meg ezt róluk. Szentmártoni Mihály, Rómában élő jezsuita pszichológus atya egy alkalommal a Központi Szemináriumban hívta föl arra a figyelmünket, hogy az embernek általában három-négy barátja lehet. Ez nem azonos a Facebook ismerősökkel. Közelebbi barátokat jelent, amit a gyerekek úgy mondanak, hogy a legjobb barát, vagy a legjobb barátnő. Ennek kapcsán fölmerülhet bennünk a kérdés, hogy van-e barátom? Vannak-e barátaink? Illetve, hogyha erre a kérdésre próbálunk válaszolni, a másik kérdés ehhez kapcsolódva, hogy tudom-e azt, hogy Jézus a barátom? Hogyan viszonyulok Jézushoz? Észreveszem-e az ő barátságát? Ugyan Jézusnak a földi életében – Szentmártoni atya szerint – ez a három-négy barátja volt: Lázár, Mária és Márta, és János, a szeretett tanítvány. De amikor Jézus János evangéliumában arról beszél, hogy „nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért”, és Jézus azt mondja a tanítványoknak, és a tanítványok által nekünk, hogy „nem mondalak titeket többé szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura, barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit az én atyámtól hallottam”. Mikor a Miatyánkban megszólítjuk a Mennyei Atyát, fontos, hogy tudjuk, hogy ebben a megszólításban az is benne van, hogy mi az Atyának a szeretett gyermekei vagyunk. Amikor pedig Jézusra gondolunk, Jézus barátaira, fontos, hogy érezzük az ő barátságát. Nem akármilyen barátságát, hanem a barátságnak a maximumát, azt, hogy az életét adta értünk. Jézus barátsága megnyilvánul abban is, hogy könnyezett, amikor Lázár sírjához ment, és az evangélista megjegyzi: „Nézzétek, mennyire szerette őt.” Jézus sírásában, Jézus együttérzésében az Isten emberszerető sírását tapasztaljuk meg. Isten együtt érző szeretetét. Jézus életét ajándékozza az ő barátaiért.
Fontos, hogy mi is megértsük azt, hogy a mi életünk is arra való, hogy elajándékozzuk. Az ember hajlamos a takarékoskodásra, a spórolásra, de nem úszhatjuk meg azt, hogy ha igazán értelmes és szép életet akarunk élni, akkor el kell ajándékozni az életünket. El kell ajándékozni az életünket a szakmánknak, a hivatásunknak. Mennyi időt tölt el az ember azzal, hogy fölkészüljön tanulásban a foglalkozására, a hivatására, mennyi időt tölt a munkahelyén? Aztán odaajándékozzunk magunkat nemcsak a szakmánknak és a hivatásunknak, hanem a családunknak. És mennyire fontos az, hogy ezt igyekezzünk jókedvvel tenni, ne duzzogva. Emlékszem, Oppálény Mihály atya, – egy rendkívül kedves fiatal atya, aki agydaganatban halt meg, nem is tudom, hogy volt-e negyven éves – de azt mondják róla, hogy amikor már a kórházban volt, akkor ő vidította föl a nővéreket. Hogy ne szomorkodjatok, nem kell szomorkodni, hiszen az életünk a Jóisten kezében van. Ő beszélt egy pannonhalmi lelkigyakorlatán a diákoknak a jus murmurandiról, a morgás jogáról, hogy egy diáknak joga van morogni: „Már megint föl kell kelni, már megint tanulni kell, már megint iskolába kell járni, megint házi feladatot kell írni…” és a többi. Azt mondja, hogy az embernek ehhez joga van, csak kérdés, hogy érdemes-e morogva végigmorogni az életünket? Nem jobb dolog inkább odaajándékozni szívesen arra a feladatra, amire az Isten meghív bennünket? És végül is nemcsak a szakmánknak, a hivatásunknak, a családunknak ajándékozhatjuk, és kell elajándékozni az életünket, hanem Isten dicsőségére. És hogyha Isten dicsőségére adjuk az életünket, akkor megtapasztalhatjuk Jézus barátságát is, és mi is barátságos emberekké válhatunk.
Másik nagyon szép részlete a Lázár evangéliumának, amikor Márta, a sürgő-forgó – ismerjük a Mária-ünnepeknek az evangéliumából – aki Jézus ellátásán fáradozott, most is ő az első, aki már kint van a sírnál, és látja Jézust, látja, hogy sír, és akkor hazaszalad, és szól Máriának, aki otthon van. Kicsit depresszívebb személyiség lehetett ez a Mária, kicsit nyugodtabb. Azt mondja neki: „A Mester itt van, és téged hív.” – „Dominus adest, et vocat te.” Szintén egy lelkigyakorlatos élményem: egy szerzetesközösség ebédlőjére ez a mondás volt kifaragva, hogy „A Mester itt van, és téged hív”. Azt gondolom, hogy ez szerzeteseknek, kispapoknak, talán a Központi Szemináriumban is mintha az étkezőnek a nagyon szépen faragott bejárati ajtójára ez lett volna írva. Ez mindnyájunknak szól: A Mester itt van, és hív bennünket. Mindnyájunkat hív valamire Jézus. Mindnyájunknak van hivatása. Egy kedves esetet hadd mondjak el. A múlt héten beszélgettem az elsőáldozásra készülő Kozma Olivérrel és az anyukájával, és szó került az élet feladatairól, és a kislányának, aki azt hiszem, hogy első osztályos, vagy másodikos, a tanár néni föladta azt a feladatot, hogy kérdezzétek meg az anyukátokat, hogy mi az anyukátok hobbija. És a kislány a következőképpen kérdezte meg az édesanyját: „Anya, neked a takarításon kívül mi a hobbid?” Látta, hogy az anyukája rendszeresen takarít, és ezzel van elfoglalva. Aligha hiszem, hogy az anyuka hobbiként élte volna meg a takarítást. És ezzel kapcsolatban eszembe jut Chevetogne-ban, a szerzeteseknek az ebédlőjében, a mosogató fölött ki volt téve egy antimenzion. Az antimenzion olyan, mint a sírlepel, e fölött végzi a pap a liturgiát, és nyilván azért volt oda kitéve ez az antimenzion, hogy a szerzeteseket emlékeztesse újra és újra arra a bencés igazságra, amikor Szent Benedek a regulájában azt írja elő a cellariusnak, vagyis az ökonómusnak, a gazdasági vezetőnek, hogy a kerti szerszámokkal úgy bánjon, mint az oltári szent edényekkel.

Mi ennek a bölcsessége? Az, hogy a mosogatás, a takarítás ugyanolyan szent dolog, mint az életnek más nemes kötelezettségei. És megint, ha az ember nem morogva végzi ezeket a feladatokat, akkor a szeretetből hozott áldozat, az nem méltatlan. És talán nem kell, hogy az embernek a hobbija legyen, de hogyha szeretettel, szívesen végzi, akkor ebben is megtalálhatjuk a hivatásunkat, amikor is a szeretet áthatja az életünknek a leghétköznapibb teendőit is.

„Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a bátyám, a testvérem.” – mondja, Márta és Mária is. Az ember is megtapasztalja ezt, mi is kérdezzük: hol van az Isten az életünk nehéz pillanataiban, hol van, hol késik Jézus. És Jézus ennek kapcsán is azt mondja, mint a vakon született evangéliumában, hogy az Isten cselekedeteinek kell megnyilvánulnia a történtek által. Az Isten cselekedeteinek kell megnyilvánulnia a történtek által, és általunk is. És Jézus ugyan nem gyógyítja meg Lázárt, hanem valami nagyobb dolog történik: feltámasztja. És az evangélium akkurátusan kihangsúlyozza, hogy már negyednapos és hogy már szaga van. Tehát egy oszlásnak induló halottat támaszt fel Jézus, ami egészen biztos, hogy nem tetszhalott volt. Ahogyan a tropárban énekeltük, hogy az általános feltámadást velünk elhitesse és megmutassa az Isten hatalmát, az örök élet ajándékozására.
Raniero Cantalamessa atyának volt egy nagyon szép elmélkedése Lázár evangéliumáról, ahol a következőt mondta: Lázár kijött a sírból, visszajött erre az életre és aztán később valamikor meghalt. Nagyon nagy csoda volt ez, igazából ez az előzménye Jézus Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulásának, de Jézus a sírnak nem ezen az oldalán jött ki, hanem a másik oldalán. Jézus nem erre az életre tér vissza, hanem az örök életre. Átmegy egy más dimenzióba és ennek az üzenetét küldi nekünk is. Amikor életünk nehéz helyzetei után mi is új erőre kapunk, akkor valamit megérzünk ebből. Nem ugyanúgy jövünk ki egy-egy nehéz helyzetből, mint ahogy abba belekerültünk. Ez adja nekünk a reményt arra, hogy a föltámadást is reméljük és erős hittel higgyük.

És aztán a föltámadás után, amikor az emmauszi tanítványokkal találkozik Jézus, akkor azt mondja: „Ó, ti balgatagok és késedelmes szívűek mindannak elhívésére, amit a Messiásnak el kellett szenvedni.” Nem Jézus késik, hanem mi késünk. Mi értünk meg mindig később mindent. A szabadságunknak és az Isten gondviselő szeretetének az összjátékát. És amit aztán Lukács evangélista ír, hogy „nemde kezdett fölizzani a szívünk”, amikor visszagondolnak – már Jézus eltűnik a szemük elől – amikor velünk volt az úton és magyarázta nekünk az írásokat, akkor bátorítsuk mi is a szívünket. Igyekezzünk lefújni a parázsról a hamut, hogy a mi szívünk is kezdjen fölizzani. A római katolikus papi zsolozsmának az esti imájában van egy nagyon szép mondat ezzel kapcsolatban. „Szítsd fel a szív fáradt tüzét, ne enged, hogy a rút éjhomály elborítson bennünket.”

Kedves testvérek!
Tegnap veled temetkeztem el Krisztus, veled ébredek ma feltámadóval, tegnap veled felfeszítettem, dicsőítsd meg engem is üdvözítőm a te országodban. Tegnap megtapasztalhattuk mi is Jézus barátságát és hívását és életadó szeretetét. Ma bevonulunk vele Szamárháton, Jeruzsálembe, és kiálltjuk a gyermekekkel együtt: „Áldott aki az úr nevében jő, Hozsanna a magasságban.” Ámen.

A bejegyzés kategóriája: Igehirdetések, Igehirdetés - Veszprém
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.